„Az elbukott arab tavasz, a balkáni konfliktusok és az iszlám háborúk a Közép-Keleten akkora káoszt teremtett, hogy most menekültek ezrei fizetnek csempészeknek azért, hogy eljuttassák őket a Földközi-tengeren át Európa déli kikötőibe. Ezek az utak viszont sokszor tragikusan végződnek. A hajók gyakran elsüllyednek, az utasok pedig megfulladnak. Bárkinek, aki Athénban jár, feltűnik a több tízezernyi pakisztáni, bangladesi és albán, akik illegálisan érkeztek Görögországba annak reményében, hogy elérjék a gazdagabb nyugati országokat. Majdnem az összes európai nagyváros tele van elszegényedett bevándorlókkal. (...)
A szegény Délről és Keletről a gazdagabb Nyugatra való vándorlás jelensége már több mint egy évszázada tart – írja Hanson. Az öregedő és zsugorodó Nyugaton megjelent az igény az olcsó külföldi munkaerőre. A gazdagabb társadalmak, amik több embert tudnának ellátni, egyre kisebbek; míg azok, amelyek erre képtelenek, egyre növekednek. Minél gazdagabb egy társadalom, annál jobban elkényelmesedik. A családok mérete zsugorodik, a népesség bevándorlás nélkül fokozatosan csökken. A szegényebb társadalmakban a nők nagyobb arányban őrzik meg hagyományos szerepüket, így a népesség tovább növekszik, amellett fiatal és szegény marad.
Nincs semmi új ebben. A szabadpiaci kapitalizmus, a tulajdonjog, a konszenzuális kormány, az emberi jogok, a vallás- és szólásszabadság, az egyház és az állam különválasztása teszik ma vonzóvá a Nyugatot. Hanson szerint a bevándorlásban a nagyrészt illegális természete mellett az a legbosszantóbb, ahogy az asszimilációhoz és az integrációhoz újabban viszonyulnak. A Nyugat hagyományosan erős önreflektálása és önelemzése, átváltozott egy banális, nihilista önutálatba. A magabiztosság hiányát elsősorban az okozza, hogy sokan azt hiszik, a neoimperializmus, a gyarmatosítás, a korporativizmus – vagyis a Nyugat bűnössége – az oka, annak hogy ezrek hagyják ott a Közel-Keletet, Pakisztánt vagy Mexikót. Nem pedig az, hogy ezek az országok saját maguknak okozzák a bajt.”